Ez nagyon komoly!

Menthetetlenül beszippant a lehetőség, tehetetlenül engedsz a belső kényszernek és újabb betűkkel rovod teli a fehér papírt.

Persze ez korábban is így volt, de elég hamar, olvasó nélkül elszállt a kényszer, "... feledte ő is a dalt, káromkodott, vagy fütyörészett!"

Most még friss a dolog és lelkesít! Minden indulat, minden gondolat megjelenhet!

Ugyanakkor aggódom! Voltaképp ez is csak egy onanizálás, még ha félig meddig nyilvános módon, amitől még akár izgalmasabb is. De hogyan fog ez célba érni, miként fog hatást elérni? Számomra nem elég, ha leírhatom, ha elmondhatom! Szükségem van arra, hogy a gondolatok termékeny talajra, a megvalósítás lehetőségének közelébe kerüljenek.

Olvasgatom a blogokat, és gondolkodom miként lehet a blogistákat csoportba fogni. Bizonyos, hogy többfélék vagyunk! Minimum jobb és baloldaliak! De ezen belül akár több ezren is. Nekem tetszhet Orbán Viktor minden tette, míg más a gyurcsányi blogot isteníti. Bennem belső értékrend alapján fontos a nemzettudat, míg sokan vannak internacionalisták. (Persze ez is a nacionalizmus egy formája!) Katolikusként a tízparancsolat szerint igyekszem élni, míg mások a liberalizmus szabadosságát teszik mindenek felé.

Szeretnék olyanokkal kommunikálni, akik egyetértenek velem, akik azonos elveket vallanak, akiknek nézete közel áll az enyémhez. Ugyanakkor nem akarom hallani, nem akarom megvitatni az ostobító médiakampány orbánkirályságát, vagy a korábbi ökörségek, aljasságok továbbélését sem.

Keresem az én oldalamon állókat. Keresem a hittel, erkölccsel, de leginkább építő szándékkal élő barátaimat, illetve most még ismeretlen sorstársaimat.

Segítsetek nekem!

Hogyan lehet azokra lelni, akik a fenti értékeket gondolják lényegesnek, és akik aktívak is egyúttal. Persze nyilván idő kérdése az egész és rövidesen sok partnerem lesz a gondolataim mentén, de nincsenek blog-közösségek? Nem lehet csatlakozni, vagy életre hívni levelező csoportokat a rendszerben?

MERT ÉN NAGYON SZERETNÉK HATNI MÁSOKRA, ÉS HATVA LENNI MÁSOK ÁLTAL!

Legfőképp pedig szeretném, ha a sok okos, gondolkodó fő, akiknek írásaiba eleddig belenéztem, meg nyilván további tömegek, akikkel egy követ fújunk, végre egyszerre, egyidőben, és egy kőre fújhatnánk!!!

Szerintetek van ennek lehetősége? Egyáltalán értelmes ez a dolog?

Beidézek egy korábbi indulatos írásomat ide is, miként azt tettem a másik két posztba.

 2009.07.02

Protestánsok vagyunk? Vagy mégsem? Én mindenképp a „PROTEST” az ellenkezés, a tiltakozás embere vagyok, voltam, s ha így maradok, leszek is.

Valahogy azt kell éreznem a mostanság zajló politikai, gazdasági és érzelmi terrorizmus közepette, hogy nem tudok azonosulni a központi akarattal. Az istennek sem sikerül elfogadnom a legártalmatlanabb, legjobb akarattal összehozott változást, amit a hatalom próbál felém kommunikálni. A kádári időkben is folyamatosan a szembenállásom vetett vissza, mind a gazdasági érvényesülésben, mind a karrierizmusomban. Ha valaki ragaszkodik a betű szerint megfogalmazott joghoz, ha nem hajlandó a főnök kénye kedve szerint engedelmesre igazítani pofázmányát, nos, az, ma csak beosztott, vagy munkanélküli lehet.

A rendszer, azóta tovább romlott, ma már a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ állásajánlatain is csak akkor lehet eredményes az ember, ha rossz ripacsként eljátssza a tuti főnököt. Ez nem vicc, ha rosszul játszol a szerepjátékos kiválasztáson, elbuktál. Ha ügyes színész vagy nyertél! Mire van legkevésbé szüksége egy szervezet vezetőjének? Nyilván egy hamis szerep eljátszása teljességgel fölösleges, viszont empátiára, szakmai tapasztalatra, vagy vezetői múltra viszont szerintem szükség volna.

De ez persze nem így van!

Ma már lassan nem is figyelhetem értetlen kívülállóként a folyamatokat, mivel a nagytudású, és komoly tapasztalattal bíró elit, lassan arra sem méltat, hogy ő maga eljátssza a szerepét. Most már meg sem kell jelenjen a köznép előtt, hogy megértesse velük, hogy mindent értük tesz, minden a mi javunkra szolgál majd. A parlamentben elszavazgatnak, aztán a többihez semmi közünk.

Csoda-e, hogy tiltakozni, ellenkezni lendül öntudatom?

Nem emlékszem, mert még nem éltem, amikor „békekölcsönt” jegyeztek a népek, de tudom, hogy oly lelkesítő köntösbe bújtatták azokat a pár ezer forintos tételeket, melyeket elvontak – figyelem; ELVONTAK – a néptől, hogy a többség elfogadta, és ellenkezés nélkül megadta.

Ma már erre sem veszik a fáradtságot. Ma már nem érdekel senkit, mi a véleménye néhány millió magyarnak …

Mit jelent mindez barátaim és ellenségeim?

Ugye, nem azt üzeni nekünk a hatalom, amit d.g. üzent egy lefülelt riportban: „ … bármit csinálhatok, úgyis megválasztanak …”! Szerencsétlen riporter kétségbeesve kérdezte meg: „Idézhetem ezt?” Mire nevezett nagyon bentről kezdett el nézni, és nemet mondott …

Tehát, mit jelent számunkra a politika ily arcátlan és nyílt üzenete? Azt kérem szépen, hogy fölösleges ellenkezned! Tehetsz, amit akarsz, esélyed sincs a változtatásra.

De mitől ily magabiztos a politikai elit?

Lehetséges, hogy mindig lesz 200 ezer + 1 szavazó? Lehetséges, hogy a szavazatszámlálás után nem véletlenül kell szinte azonnal megsemmisíteni a szavazócédulákat? Lehetséges, hogy a számlálást végző szoftver – melyet mintha nem ellenőrizne manuálisan a rendszer – esetleg kerekít, vagy önállóan számol valami érdekességet? Lehetséges hogy …?

Mi értelme van a kérdéseknek, ha nincs hol föltenni?

Az a nemzetinek nevezett, és a kétkedés áldásával megvert, elszigetelten vegetáló, gondolkodó magyar népesség gyakorlatilag önmagába, vagy a kardjába fordulhat, mivel minden szerveződés – vagy mondjuk inkább majd’ minden – melyet megpróbált érdekeinek védelmére kialakítani, fura mód épp ellenkezőleg kezdett el működni!

Vagy nem láttátok az MDF, Kisgazdapárt, MIÉP, …, stb. sorsát? Ki irányította oda, ahova jutott? Kinek volt érdeke, hogy így járt? Vajon feltételezhetem azt, hogy a meghatározó elitet furamód más érdekek vezéreltek, mint a fennmaradás, a terjeszkedés, a hatalom megszerzése megőrzése? De nézhetünk más társadalmi szervezetekre is. Nevek nélkül, érdekképviseletek, szakmai képviseletek, szakszervezetek, stb. Hány olyan szervezet van, mely képes felemelni a szavát? 2-3 olyat találunk, aki teszi mi dolga, de közben ezernyien vannak és élnek kiválóan a hatalom támogató árnyékában.

A hazugság országa lettünk, mind nagyobb belső feszültséggel, melyet érthetetlen erők irányítanak.

Egy ilyen környezetben mit tehet egy gondolkodó, kétkedő fő?

Kötelet nem kereshetek, mivel voltam oly ostoba, hogy neveletlen gyermekeket teremtettem e földre.

Fegyvert sem foghatok, mivel néhány lövéssel csupán önmagamat döntöm romba, miközben okot szolgáltatok a hatalom számára, mind erőteljesebb eszközök alkalmazására.

Akkor mit tehetek, ha úgy érzem, ez az ország az enyém is? Ha szükségem volna arra, hogy kifejthessem és figyelembe is vegyék érdekeimet?

Kedves barátaim, olvasóim és pályatársaim!

Legyetek üdvözölve mindenek, kik ezen betűket és gondolatokat olvasásra érdemesnek tartjátok.

Próbáltam már sok egyebet, küldtem levelet cikkeimmel sok-sok újságnak, de furamód 5-6 közlésnél tovább nem jutottam. Miért? A közlések is még a '90-es évek elején, sőt előtte voltak. Akkoriban volt egy időszak, amikor az újságok a tartalmat és a stílust nézték, és főleg a kritikus hangvételt keresték. Azóta mi történik? Ha balos a média azért, ha nem az, akkor azért nem hajlandók a véleményemet még csak le sem reagálni. Persze nem kizárt, hogy az írásmű minősége olyan, hogy azért nem közölték szösszenéseimet. De akkor a korábbiak miért lehettek közzétéve?

Mindegy, született egy olyan műfaj, melyben lehetőségem nyílik gondolataimat előadni!

Ha lesz reá vevő, ha találok olvasót, esetleg reagáló blogistát, akkor már megérte. De persze amúgy is, hiszen nem leszek flusztrált magambafolytó ...

Az Iwiw eszközével próbálkoztam párszor, és azt kellett látnom, hogy a százas nagyságrendű ismerősből csupán tízegynéhány reagáló volt. Igaz legalább volt némi visszajelzés, szemben a médiával, aki érdemtelennek minősített az írásra. Pedig szerintem vannak időnként olvasható, érthető gondolataim.

No, mindegy. Elsőre nem mennék messzire, hiszen azt sem tudom minként működik ez az egész blogozás. Mondjuk arról hallottam, hogy híres-hirhedt alakok is írnak itt, de azokat dafke nem olvastam. Az idei nyáron kerültem kapcsolatba, illetve olvastam a szerintem.blog.hu bejegyzésein Ani mondandóját, és úgy gondoltam ki kell próbálnom.

Nyilván ez, mint első levélke nem fog nagy publicitást kapni, illetve igazán nem is tartalmaz érdemleges dolgokat. (A macska ellökte a seprűt ...) Csupán azért készül, hogy legyen hová küldenem a barátaimat, cinkostársaimat. (Hisz bűnösök közt cinkos aki néma!) Később - akár már holnap is - leírom a leírhatót, az olvashatót. S akkor majd ...

Valaki mondta, ne gondolkodj hosszan azon mi fog történni később, mert oly sok minden befolyásolja a másnapi reakciókat, hogy gyakorlatilag irányíthatatlan, kinek mi lesz az észrevétele. S az nem is lenne jó, ha mindenki arról írna, mennyire egyetért velem:)

Tehát Üdv, és Ámen.